Kerüld el a csapdákat, azaz hogy kezeld azonnal a pánikrohamot!
Amennyiben ezt a cikket olvasod, úgy valószínűleg azok közé tartozol, aki közvetett, vagy közvetlen módon találkoztak már pánikrohammal. Biztos vagyok benne, hogy nem volt jó élmény. A legfontosabb azt tudnod, hogy nem vagy egyedül. Becslések szerint a Covid előtt a magyar lakosság 10% érintett volt valamilyen szinten. Ez a szám pedig a lezárások és a kiszámíthatóság teljes hiánya miatt csendben, de biztosan kúszott felfelé. A valós problémát az is jelenti, hogy a legtöbben, akik pánikrohamot tapasztalnak, vagy pánikbetegségben szenvednek, egyszerűen nem ismerik el az állapotukat. Emiatt kiemelten csökkentik a lehetőségét, hogy kilábaljanak a bajból, vagy legalább mérsékeljék annak intenzitását. A jó hír viszont, hogy Te azon szerencsések közt vagy, akik felismerték a helyzetet, és elindulhatnak a gyógyulás, illetve a segítségkérés útján.
De hogy fogjunk hozzá?
Kezdjük azzal, hogy mi is a pánikroham. A megnevezés zavaró lehet, ha felületesen vizsgáljuk. Rendszerint a pánikot egy ijesztő, veszélyes, vagy nagy veszteség lehetőségét hordozó szituációra adott érzelmi válaszként azonosítjuk. Ilyen lehet egy baleset, vagy egy veszedelmes állattal való találkozás, turbulencia a repülőn, amin ülsz, de az is, ha egy rossz döntés miatt egy pillanat alatt a teljes vagyonunk veszélybe kerül. Ebben az esetben jogos, ha az ember lába remegni kezd, elnehezedünk, leblokkolunk. Az is természetes, hogy a gyomrunk görcsbe rándul, hogy az ijedtségtől alig kapunk levegőt, szinte fuldoklunk, ami hamar szédüléshez, hányingerhez vezet. A szívünk össze- vissza kalapál, lever a víz, miközben gondolataink, mint egy beakadt lemezjátszó azt kántálják: "Baj van! Nagy baj van! Ki akarok jutni ebből!".
Ez mind rendben van, hisz az agyunk nem ver át minket. Valós a veszély, nem csoda, hogy bepánikoltunk.
Ezzel szemben nézzünk egy másik esetet!
Otthon a kertben sétálsz, csiripelnek a madarak, és épp a legszebb sárgabarackot pillantod meg a gyümölcsfádon, vagy épp a kedvenc kávézód teraszán kortyolgatod a legfinomabb feketét halk dallam kíséretében. Nincs vadállat, nem zuhan a repülőd, nincs semmi veszély. Mégis a pillanat tört része alatt a teljes pánik repertoár feltör benned, és nincs értelmes magyarázatod arra, hogy jogosak ezek az érzések.
És itt az első valós csapda.
Aki még nem
találkozott a pánikroham letaglózó pillanataival, azt mondaná:
"Hisz könnyű a
megoldás! Nézz körül és látod, hogy nincs az a veszély, ami
miatt pánikolsz, és azonnal el kell múlnia a rohamnak."
A csapda azonban épp abban rejlik, hogy nincs megmagyarázható oka, ami legitimmé tenné az érzést, így nincs is mit cáfolni. Egy hang, egy ismerős pillanat, vagy egy vizionált jövőképen túl semmi sem magyarázza a reakciód. Sőt az abbeli igyekezetünk, hogy meggyőzzük magunkat a kialakult helyzet valójában nem is létezik, inkább csak felerősíti a tüneteket.
Jó, de akkor mit tegyünk, amikor ránk tör a pánikroham?
Az első lépés, hogy ne tagadd a helyzetet, és ne értékeld a jogosságát. Ha így teszel, attól még nem fog elmúlni a roham, de legalább nem kerülsz bele a spirálba, amely még mélyebbre visz abba a helyzetbe, amitől épp szabadulni akarsz.
És itt a második lépés, amely már kicsit nehezebb lesz, de megéri kipróbálni. A roham pillanata annyira megterhelő, annyira rettenetes, hogy lássuk be, a halálfélelem érzését tapasztalod meg közben. Ne szégyelld, ha minden porcikáddal szabadulnál az érzéstől. Sajnos, azonban ez a reflex szintén nem, hogy nem segít, sőt, az adott pillanat csak még ijesztőbb lesz attól, hogy nem sikerül menekülnöd, bárhogy is igyekszel. Ez egyrészt fokozza az aktuális roham intenzitását, de a nagyobb gond, hogy hosszú távon a pánikbetegség kialakulásához vezethet.
Nagyon nehéz tehát, de azzal tudsz igazán harcolni a pánikroham ellen, hogy egyáltalán nem harcolsz ellene. Elfogadod, hogy egy valós helyzetben vagy, azaz rohamod van, és megpróbálod passzívan, szimplán a légzésedre figyelve átvészelni, ahelyett, hogy csatázol. Ezzel a módszerrel a roham hamarabb mérséklődik, és a tünetek sem lesznek annyira intenzívek.
Mi a különbség a pánikroham, és a pánikbetegség közt?
Elértünk a
pánikroham legfurmányosabb tervéhez. Azt már tudjuk, hogy a
pánikrohamnak általában nincs valós tartalma, azaz valójában
nincs semmi, amitől félnünk kell. A roham teljesen ok nélkül jön
és megy, kiszolgáltatva bennünket a szervezetünk biokémiai
változásainak. Az agyunk viszont nem szereti, ha valamit nem tud
megmagyarázni, így gondolkodni kezdünk.
" Ez az érzés rémes,
kibírhatatlan, bár ne lenne soha többé! A legutóbb is milyen
kínos volt, mikor a meetingen tört rám. Mi lesz, ha épp a főnök
előtt omlok össze, vagy épp a nyílt utcán szégyenülök meg?"
És láss csodát, már kaptunk is egy valós okot, amitől retteghetünk, és ami miatt a pánikrohamok egyre sűrűbben jöhetnek, hisz kialakult életünk legnagyobb félelme, ami nem más, mint az, hogy mikor jön megint egy új roham.
Ezt a pontot hívjuk pánikbetegségnek. Itt már nem az egyes rohamokon van a hangsúly. Azok azért jönnek, mert valós stressz, vagy veszélyre válaszol a szervezet, azaz a félelemre, hogy bármikor jöhet a félelem.
Guy Finley író, filozófus szavaival élve, ez olyan, mintha azzal próbálnánk megszüntetni egy tó hullámzását, hogy köveket dobálunk bele.
Elég hosszadalmasnak tűnik, igaz?
A gyógyulási folyamat
Amit mindenek előtt el kell fogadnunk, hogy a gyógyulás lassú lesz. A fent leírt lépések csak tüneti kezelések. Úgymond fájdalomcsillapítók, mikor fáj a fogunk, és bedobunk egy pirulát rá. Arra jók, hogy addig, amíg ezeket bekapkodjuk, együtt tudjunk létezni a kínokkal.
Nézzük tehát, hogyan orvosolhatóak a tünetek okai:
1. Mindenképp beszélj róla. A legjobb, ha egy szakemberhez fordulsz, pszichológushoz, vagy kineziológushoz, holisztikus coachhoz. Ha erre nincs lehetőséged, akkor olyan családtaghoz, vagy baráthoz, akiben megbízol. A lényeg, hogy felszínre kerüljön a kiváltó ok, vagy okok. Ez a terápia kiinduló pontja, és a kezelés szintjét is meghatározza. Pl. ha egy régen eltemetett trauma az ok, azaz poszttraumás stressz szindrómától szenvedsz, akkor orvosi segítség javasolt. Amennyiben általános szorongás, vagy tudatalatti gyermekkori hiányok, lelki sérülések az okozók, úgy a fentebb említett szakemberek tudnak jó eséllyel segíteni.
2. Instant megoldások, mint a nyugtatók szintén segíthetnek átmenetileg, azonban ezeket kizárólag orvosi felügyelettel használd, mivel ha hozzászoksz, vagy rászoksz, akkor ott találod magad, ahol elindultál. A drogok, és alkohol szintén nem ajánlottak. Ha már nyugtatás, akkor a nyugtató teákat javaslom, az kisebb dózis, és hosszabban használható módszer, mint a szerek.
3. Önnyugtató légzési technikákkal, nagy eredményt érhetsz el. Számtalan ilyen fellelhető a neten, amelyek önmagunkban segítenek elkerülni a roham közben kialakuló légszomjat, vagy hiperventilációt (gyors, és tökéletlen légzés).
4. Meditációval és relaxációval csökkentheted a stresszt és a feszültséget a testedbe. Ez utóbbi kettő a melegágya a rohamok kialakulásának.
5. Életmódváltással, és az étkezésed megváltoztatásával komoly fejlődésre számíthatsz. Lehet, hogy inzulinrezisztens vagy, vagy tej/gluténérzékeny. Ezek önmagukban is képesek hullámvasútszerű hangulatingadozást előidézni. Ezt érdemes elkerülni, mert mikor a hullámvasút, amiben ülsz épp egy lenti íven van, ott könnyebb a dolga a pánikrohamnak.
6. A sport is sokat segít. Nem kell nevezned az olimpiára, elég, ha egyszeregyszer elmész tekerni, vagy úszni, sétálni. Ez szintén csökkenti a pánikrohamok kockázatát.
A segítség mindig egy karnyújtásnyira van tőled. Azonban tudnod kell, hogy bár nem vagy egyedül, mégis egyedi vagy. Ahogy a pánikrohamaid is azok. Te vagy az egyetlen, aki megértheti és megszüntetheti, vagy megtanulhatod az intenzitását elhanyagolható szintre csökkenteni. Olyannyira, hogy ne legyen több, mint egy- egy kellemetlen pillanat, amely annyira jelentéktelen, hogy akár együtt is élhetsz vele.